Rorate caeli

Mai előadásunk során megpróbálom bemutatni Önöknek, hogyan lehet egy új és adott esetben szokatlannak tűnő alkotást is már első hallgatásra befogadni, és annak élményszerűségét átélni. Mély meggyőződéssel mondom, hogy Orbán György Rorate coeli című kompozíciója a Psalmus Hungaricus óta a magyar és a 20. századi oratóriumtermés egyik legkiemelkedőbb alkotása. Talán azt is merem állítani, hogy nem született a Psalmus óta olyan alkotás Magyarországon, amely ennyire komplex, ennyire drámai, ennyire magával ragadó és felemelő egyben. A rorate1 egy adventi hajnali mise, amely a Megváltó eljövetelére való várakozás jegyében zajlik. Saját szövege van, a szokásos mise liturgiájából egyetlen elemet sem tartalmaz. Maga a cím, a címadó mondat így hangzik: „Egek, harmatozván,

felhők könnyebbülvén, kigyöngyözzön az Igaz. Földet körülfolyva, folytassa a Sza-

badítót...”.2 Ez tehát a várakozás és a remény csodálatos mondata. A Rorate szövege egy négystrófás ének, minden strófa a „Roraté”-val kezdődik, a második fele pedig várakozásunk magyarázata. Ezekben a részekben számba vesszük bűneinket, az emberi gyarlóságot, mindazt a rosszat, ami a Földön körülvesz minket. Ezen gondolatok felsorolásával fogalmazódik meg bennünk egyre erősebben a Megváltó iránti vágy. A legutolsó, negyedik strófában a bűnök és a gyarlóság felsorolását a vigasz és a megváltás reménye váltja fel: „Ne félj; én a te Istened vagyok, Izrael

szentje, a te Megváltód”.3

Orbán György műhelyében a szöveg kibővül három zsoltárrészlettel.

Az első a híres „Super flumina Babilonis” – „Babilon folyóvizeinél ülünk és sí-

runk”, az új bibliaszámozás szerinti 137. zsoltár részlete. A második a 144., a 94., a 124. és a 88. zsoltárok részletei, „szabadíts meg uram az idegengyűlőlök kezéből, kiknek veleje a hiúság”. A harmadik az 51. zsoltár, szintén egy sokszor megzenésített

zsoltárszöveg; „cor mundum crea in nos” –„tiszta szívet adj nékünk”.

Így keletkezik egy hatalmas alkotás, összesen tíz tétel. Nos, ezt a sokarcú, rendkívül mély érzelmeket és hihetetlen drámai kontrasztokat mutató művet szeretném bemutatni Önöknek. A zenemű baljós hangulattal indít: a basszusban két félhang ostinanoszerűen ismétlődik. Később a brácsán elindul egy sóhaj-gondolat, amely egy egyszerű dallammá alakul: ez lesz a darab fődallama. Ez a dallam mind ritmusában, mind taglejtésében a „Rorate coeli” szöveg tökéletes megformálása.