Orbán György

Orbán György a 20. és 21. század fordulójának kiemelkedő szerzője, aki minden műfajban otthonosan mozog. A kórusműveivel ismerkedtem meg először, és ezek a darabok jelentősen hozzájárultak a kórusom sikeréhez. Orbán György par exellence zeneszerző, akinek kórusművei nem csupán kiemelkedő élményt adnak a világ minden táján éneklők számára, hanem egyben izgalmas kihívást is jelentenek. A kórusversenyeink rendszeres vendége volt, majd a zenekarral kezdtük sorra bemutatni a műveit, és ma már megtisztel azzal, hogy erre rendszeresen fel is kér. Zenei nyelvezetének jellemzője, hogy klasszikus formációkban gondolkodik, melyekben erős a karakterizálás vágya és képessége. Szereti és konzekvensen használja az utalás-mechanizmust, szívesen és nagyon tudatosan idéz a kollektív zenei emlékezet kelléktárából.

Ezzel érzelmeket, érzeteket kelt életre a hallgatóban, de jellemző a humor, a groteszk felelevenítése is. Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor először hallottam a Rorate coeli című alkotását. Ez egy korszakos jelentőségű darab: esszenciális, elképesztő érzelmeket mutat fel, önmagunkkal szembesít, másfelől viszont szinte emberfeletti könnyedséggel lép át mindazon, amin nem lehet átlépni, és teremti meg számunkra a tökéletes egységet; egy teljes életet, az univerzumot foglalja magába. A darab messze túlmutat a roraték adventi várakozásán, Orbán György a mindenség lényegét komponálja bele. Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusával összevethető mű, számos elemében fedezhető fel kapcsolódás, hasonlóság.