Gyöngyösi Levente

Gyöngyösi Levente egy igazi fenegyerek, nagyon hamar közel kerültünk egymáshoz, mert a zenei gondolkodásunk sok szempontból hasonló. 2018-tól a Budafoki Dohnányi Zenekar rezidens zeneszerzője, így azóta szorosabban dolgozunk együtt: barátom, harcostársam. Látszólag kezelhetetlen szertelensége mögött azonban hihetetlenül logikus és átgondolt zenei tudás áll. A gólyakalifa című operája – a 2000-es évek elején – a Budafoki Dohnányi Zenekarral debütált, később került a Magyar Állami Operaházba. Ez egy lefegyverző alkotás: teljesen érett, tökéletesen logikus, ugyanakkor eredendően modern zene, újszerű harmóniákkal. Ekkoriban a Honvéd Együttes művészeti vezetőjeként dolgoztam, és rendszeresen rendeltem darabot kortárs szerzőktől a Honvéd Férfikar számára is. Levente persze azonnal azt kérdezte, mi lenne, ha nem csak férfikar lenne benne, hanem egy gyerekkar és egy nőikar is.

Ráhagytam, de kikötöttem, hogy a férfikarnak legyen kiemelt feladata. Így született meg az I. szimfónia, amely szerintem az életművének az egyik csúcsa. Azóta számos zeneművet rendeltünk tőle, ilyen pl. az elmúlt évtized egyik leghatásosabb darabja, A Mester és Margarita, valamint a tavaly bemutatott Tragoedia temporis, mely Madách nyomán Az ember tragédiáját dolgozza fel. Gyöngyösi Levente egy, a kollektív zenei memóriát ösztönösen és irigylésre méltó természetességgel használó zeneszerző. Úgy tesz a kollektív emlékezet kis darabkáival, mint a mesterszakács a jól ismert ételekkel: kicsit átfűszerezi, egy-két meglepő adalékkal kiegészíti őket, de a dolog lényege attól még felismerhető.